A királyok borától a "koldusok aszújáig". 1. rész

Ma sokan úgy gondoljuk, hogy van egy különleges borunk amely a világhír felé repíti kis hazánkat. Valószínű, hogy erről a borról mindenkinek a Tokaji Aszú jut eszébe. Nem tévedek sokat, ha kijelentem, minden magyar büszke a Tokaji Aszúra, még akkor is, ha igen hiányos ismerettel rendelkezik.

Az aszúnk múltját kellene összehasonlítani a jelennel, hogy megértsük, hogyan lett a királyok borából a „koldusok aszúja.”. Ma, 2009 őszén Tokaj - Hegyalján egy kilógramm szőlő felvásárlási ára olcsóbb, mint egy szál cigaretta. Nem elírás! Én dohányzom és egy szál cigarettát 30 forint 50 fillérélt füstölök el. Ennél olcsóbban veszik át a szőlőt. 30 forintos szőlőből készül a koldusok aszúja! Koldussá tesznek minden szőlőtermelőt!

Pár éve érezhető, nagy baj van a borvidéken, miközben csak azt olvashattuk, hogy milyen jó, végre kitaláltuk az igaz aszút.

A Tokaji Aszúnk az 1500-1600-1700-es években valamint az 1800-as évek végén az I. világháborúig volt híres. Természetesen közben is akadt egy-két évjárat, amely a régi szép időket idézte. (Például az 1812-es évjáratú üstökös aszú)

 (A fénykép világ legértékesebb aszúgyűjteményéről készült)

Érdemes elgondolkoznunk, milyen tényezők tették híressé az aszúnkat. Miért van az, hogy ma gödörben vagyunk. Az internetes bormúzeum cikkek rovata nem alkalmas arra, hogy az aszúnk történelmét részletesen kitárgyaljuk, de alkalmas arra, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy valamit nagyon elrontottunk. Mi történt az eltelt évszázadok alatt, hogyan jutottunk odáig, hogy ma 2009 őszén 30 forint alatt vásárolnak fel egy kilogramm szőlőt hegyalján. A szép időkben arannyal fizettek érte, ma pedig megdöbbentő módon a hegyaljai szőlő kilója egy szál cigarettát sem ér! Szép múlt, kilátástalan jövő?  

Hogyan jutottunk idáig? Kezdjük az elején.

Először is meg kellene határozni, hogy mi tette királyok borává az aszúnkat?

Neves főborászunk szerint nem a cukortartalma a fontos az aszúnak, hanem az illatok, aromák, ízek összhangja. Még igazi is lehetne az állítása, ha nem oxidálnánk kötelezően az aszúnkat. Az előző állításnak ellentmond a bor történelme.  A mi aszúnkat az édessége, maradék cukortartalma, szállíthatósága tette híressé és csak a hab a tortán a különlegessége, gyógyhatása. Az előbbi jellemzők közül talán a legfontosabb az édessége, maradék cukortartalma. Nem tévedek sokat, ha kijelentem, hogy Európában évezredekig nem igen tudtak természetes édes bort készíteni. Nem ismerték a cukrot, ezért a rómaiak mézzel édesítették a boraikat (mulsum), a franciák szintén  mézet használtak, a németek méz helyett már krumplicukrot  adtak a musthoz.. Ezt az utóbbit eljárást nevezték gallizációnak. Ne lepődjenek meg, ha még ide sorolom a kén, kénessavak használatát.

A lényeg, hogy az aszúnk édessége, nagyon magas maradék cukortartalma valamint különlegessége igen kelendő volt a világban. Vigyáztak is rá. Már 1641-ben egységesítették hegyalján a szőlőművelést és a bor készítését. 1737-ben III. Károly királyi rendeletben zárt borvidéké nyilvánította Hegyalját. Ez egy nagyon fontos dátum. A világ első zárt borvidéke lett Hegyalja. Ez az időpont  portugál portói boroknál 1756. 

Az 1737-ben kiadott rendelet lényege, hogy felsorolja azokat a településeket, melyeknek a HEGYEIN termesztett szőlőből készített aszúborokat megilleti a tokaji jelző, tokaji aszúként forgalmazhatók. Az alábbi települések tartoztak a zárt borvidékhez.

Tállya, Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tarcal, Keresztur, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Újhely, Kistoronya, Szántó, és Horváti hegyein szüretelt borok azok, melyek a tokaji borok becsével és értékével bírnak. (Természtesen Tokaj is ide tartozik) Képzeljék el, hogy van egy bor az 1600-1700-as években amelyből nem tudják kielégíteni az igényeket és mellesleg igen jól jövedelmezett.. Miért nem növelték meg a szőlők területét? Ennek szabott gátat a zárt borvidék és a hegyi szőlő fogalma.  A rendeletben szereplő települések hegyoldalai adottak. Ezek területe nem növelhető, így a termőhely nagysága sem. Ezt a termőhelyet rögzítette III. Károly. Mégis, hogyan lehet nagyobb területen aszút készíteni? A hegyek számát, a borvidék területét kell megnövelni. Ez is történt. Szép lassan gyarapodott Hegyalja területe és a ide tartozó települések száma a hegyeikkel. Ha nincs a filoxéra és a Trianon, akkor talán még a Debrecen melletti Látóhegyen is Tokaji Aszút készítenénk ( 1945 előtt aszút készíthettek, de természetesen nem tokajit)

Visszatérve a termőhelyre. Véleményem szerint eredeti tokaji aszút csak az alábbi települések hegyein lévő szőlőkből készíthetnénk:

Tállya, Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tarcal, Keresztur, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Újhely, Kistoronya, Szántó, és Horváti, Tokaj.

A felsorolt települések egy kivételével Magyarország területén találhatók, csak Kistoronya a Trianoni békeszerződés következtében került szlovák területre.

Az osztrák gyarmatosítás, Lengyelország felosztása, a zsidók kiutálása és az orosz borvásárló bizottság távozása után Tokaj-Hegyalja egyik legsötétebb korszaka kezdődött, amely valószínű, hogy  a kiegyezésig tartott. Idézek a Tokaj-Hegyaljai Albumból.

„ Hegyalja népe erőteljes, szorgalmas, s a jobb idők elmulván kemény munkával keresi a kenyerét. Kiváló erőszeretettel míveli a szőlőt, a mely tekintetben azonban még sem mondhatni, hogy az ország minden vidékét felülmulja. A szőlőn kívül a földmíveléssel is bőven foglalkozik. Számos parlagon heverő szőlő ujabb időben szántófölddé változik át, mi addig míg a kül kereskedés virágzásban volt, mint szőlő hajtott nagyobb hasznot.”

 
Olvashatjuk, hogy a kiegyezés időpontjában még az értékesítési nehézségek miatt szántófölddé változnak a szőlők. Szinten tanulságos, hogy Hegyalja első tudományos albumában azt írják, hogy kiváló erőszeretettel míveli a szőlőt, még sem mondhatni, hogy az ország minden vidékét felülmulja. Tehát hegyalján kívül volt olyan borvidékünk ahol jobb minőségű szőlőt termeltek. Ez valószínű ma is igaz!

A Tokaj - Hegyaljai albumban megtaláljuk a Hegyaljához tartozó településeket és az aktuális szőlő területeket. 1867-ben az alábbi települések hegyei tartoztak Hegyaljához. "Szántó, Golop, Tálya, Rátka, Mád, Zombor, Tarczal,  Tokaj, Bodrog-Keresztur, Kisfalud, Szeghy, Longh, Erdő-Bénye, Olasz-Liszka, Vámos-Ujfalu, Tolcsva, Erdő-Horváti, Zsadány, Bodrog-Olaszi, Sáros-Patak, Ardó, Károlyfalva,  Sátoralja –Ujhely, Kis-toronya. (Falu, lakosa 387 fő. Határa 1665 hold ebből szőlő 160 hold. Ez a legéjszakiabban fekvő pont Hegyalján, s azon hegységtől, melynek az alföld felé néző alján a többi hely fekszik, külön van válva, attól É-keletre esvén. A térképen ezen kis hegycsoport már nincs meg. Ujhelytől É-keletre esiik."
Korábban már említettem, hogy Kistoronya a Trianoni Békeszerződés következtében került szlovák területre.  Kistoronya hegyein termesztett szőlőkből készült bor használhatta a tokaji jelzőt. Ez a terület 1867-ben 160 hold. Nem érdekes a megadott terület, a szőlőtermesztésre alkalmas hegyi  terület nagysága a fontos. Trianonról nem tehet a Hegyaljai Borvidék, így ma szlovák területen csak az említett hegyen termett szőlőből készíthetnének aszút!     

Ha összehasonlítjuk a III. Károly rendeletében és az 1867-ben kiadott Hegyaljai Albumban szereplő területekkel akkor láthatjuk, hogy lényegében 1737- 1867 között a Hegyaljai borvidékhez nem csatoltak területeket, a borvidék nem növekedett.

Érdemes egy kicsit többet időzni az 1867-ben kiadott albumnál. A Tokaj-Hegyaljai Album az első tudományos dolgozat hegyaljáról. Létre jöttét valószínű a franciáknak köszönhetjük. Azt állították, hogy többé nem készül tokaji aszú hegyalján: (Mellesleg ők forgalmaztak saját tokaji aszút.) Ezzel vérig sértették a Hegyaljai szőlőbirtokosokat, Cáfolatként elkészítették a Hegyalja első részletes tanulmányát. 

Ez az album sok mindent elárul hegyaljáról. „A parlagon heverő szőlők időben szántófölddé változik át”, olvashatjuk.  Több tényező együttes hatása kellett ahhoz, hogy évtizedekig eladhatatlanná váljon az aszú. Talán a legfontosabb tényező az osztrák gyarmatosítás, Ezt követi a zsidók „kitiltása” hegyaljáról, Lengyelország felosztása és az orosz borvásárló bizottság távozása. Ebben az időszakban évekre – évtizedekre a hegyaljai pincékbe marad az aszú, így kényszerből születik meg a Tokaji Aszúnk második változata, a „bródíg” aszú.

 Az Osztrák – Magyar Monarchia hozta meg a régen várt fellendülést Hegyaljára is. Kelendő az aszú és ezzel párhuzamosan növekszik a borvidék területe. Az első bortörvényünk 1893 időpontjában az alábbi települések tartoztak a Tokaj – Hegyaljai Borvidékhez.  

Bekecs, Erdő-Bénye, Erdő-Horváti, Golop, József-falva, Károly-falva, B.-keresztur, Kis-falud, Legyes-Bénye, Mád, Monok, B.-Olaszi, O.-Liszka, Ond, Petraho, Rátka, Sárospatak, S,-A,-Ujhely, Szegi-Long, Szerencs, Szőllőske, Tállya, Tarczal, Tokaj, Tolcsva, Kis-Toronya, Vámos-Újfalu, Vég-Ardó, Zombor, B,-Zsádény, Abauj-Szántó.

 Ha összehasonlítjuk a korábbi településekkel akkor láthatjuk, hogy a borvidékhez csatolták Bekecs, Legyes-bénye, Monok, Szerencs és Szöllőske hegyeit. Kb. 350 évig ezeken a területeken termeszetett szőlőből nem készíthettek Tokaji Aszút. Nem tartoznak a Tokaj-Hegyaljai Borvidékhez.

 Folytatjuk.

vigbor.hu